Az egyház szerepe Tihanyban

Az emberek vallási hovatartozása a 10. század környékén az egész ország sorsát befolyásolta.

Az ország választás előtt állt. Megtartja-e a pogányságot, tovább portyázik a körülvevő országokban, és kockáztatja, hogy a többi európai ország összefog és szétveri az Európa szívében álló országot, avagy hajlandó megváltozni, megkeresztelkedni, és így biztosítani a további létét. I. István király döntött, és megkeresztelkedett, keresztény királlyá vált. A kereszténység azonban nem a királyra, hanem az alattvalókra is vonatkozott, melynek elsődleges feltételét, a papságot és a vallásgyakorláshoz szükséges helyszíneket (templomot, monostort, kolostort, stb.) kellett a királyoknak felállítania. Ez alól Tihany sem mentesült, így hát szép fokozatosan kezdetét vette a változás.

A Bencés Apátság

A pogány istenek imádatát nem folytathatták a magyarok, egy istenben kellett hinniük, és a Bibliában leírtak szerint, az egyházi vezetők tanításai alapján kellett élniük életüket. Az emberek számára kötelező volt többek közt születés után a keresztelkedés, majd a házasság, a keresztény temetkezés. A királynak, mint legfőbb elöljárónak példát kellett mutatnia népének, így hasonlóképp elvárt volt a vallásgyakorlás részéről is. Halála után az embert egyházi személy temette el, megszentelt földbe, hogy végső nyugalomra találjon. A királynak méltó nyughely dukált, egy nagy épület, melyben emléke halála után is fennmarad. Érthető hát, hogy – ha már a királynak templomot kellett építeni, amelyet egyházi személy megszentelt, majd a vallásgyakorlás legfőbb színhelyévé vált az ott élők számára – a király számára legkedvesebb helyen olyan templomot építtessen, amely majd egyben családi temetkezőhelye is lehet, és méltón tudnak emlékezni rá az alattvalói, a papok pedig halála után is imádkozhattak lelki üdvéért és örök nyugalmáért. Így esett I. András király (más néven Endre, 1013-1060) választása Tihanyra, a Balaton egyetlen félszigetére. 1055-ben, a nevezetes alapítólevélben megalapította a tihanyi monostort, melyet Szent Ányosnak ajánlott.

Az alapítólevél elérhető a Tihanyi Bencés Apátság hivatalos honlapján. Az alapítólevélben közel 100 magyar szót, ragot és képzőt találunk, amely addig elképzelhetetlen volt, hisz minden hivatalos okiratnak latin nyelven kellett készülnie. A tihanyi apátságot így hát ez is egyedivé teszi, de nem csupán ez, hanem, amint lentebb olvasható, más érdekességek miatt is egyedi helyszín ez.

Megemlíteném  Szent Ányost is, akinek királyunk a monostort ajánlotta. Szent Ányos francia püspök volt, Orléans városában. Attila, a legnagyobb Hun király megostromolta Orléans városát, és a történetek tanúsága szerint csupán Ányos püspök szakadatlan imádságai segedelmével nem omlottak le a várost védő falak, és sikeresen átvészelték Attila seregeinek támadását 451. június 14-én. A francia királyok védőszentjeként tisztelték. Mivel I. Henrik francia király felesége (Anna) és I. András magyar király felesége (Anasztázia) testvérek voltak, talán így kerülhetett kapcsolatba Tihany a Szent-Ányos kultusszal. (Annak ellenére, hogy egy előd királyunk ellen védekezett sikerrel életében, mégis megbecsülés övezte a király részéről, és olyan mértékű elismeréssel adózott neki, hogy róla nevezte el a családi temetkezőhelyet, és őt „kérte meg”, hogy a nyugalmát háborgató emberek ellen épp oly sikeresen védekezzen, mint Attila király ellen. – Belegondolva a mai turista-áradatba, elképzelhető, hogy ez nem sikerül neki teljesen. – A szerkesztő.)

A monostort a korabeli oklevelekben a következő nevekkel illették:

• 1055: ecclesia sancte Marie Sanctique Aniani episcopi et confessoris in loco, qui vulgo dicitur Tichon, super Balatin;
• 1090 k. monasterium Sancti Aniani Tichoniensis;
• 1184: ecclesia Sancti Aniani in monte Tichon;
• 1244: abbas monasterii de Tychon;
• 1314: abbas et conventus monasterii Tykoniensis;
• 1503: abbacia monasterii Sancti Aniani de Thiconio ordinis Sancti Benedicti

 A monostort 1055-ben megalapította I. András király, és életében sajnos kevés ideig élvezhette Tihony nyugalmát, ugyanis ellene fellázadó öccse, a későbbi I. Béla király csapatai 1060-ban a csata hevében súlyosan megsebesítették. András lebénult, és menekülés közben az őt szállító szekér felborult, lovak és szekerek taposták a testét. Így végül Béla fogságába kerül Zircre, és nemsokráa ott is halt meg. Halála után királyhoz méltóan Tihanyba szállították, és a kriptában eltemették. A sors fintora, hogy a gyilkosa, Béla, András halála után megbánta tettét, és gyakran járt Tihanyba imádkozni András és önnön lelki nyugalmáért, valamint András feleségének és gyermekeinek megbocsátásáért. A történelem viharos időszakait átvészelve I. András tihanyi sírja az egyetlen, épségben megmaradt Árpád-házi király síremléke.

A monostor köré vára építtetett, melyről A tihanyi vár című írásban olvashat részletesen. Az ott leírt hadi állapot miatt a vallási vezetők kiszorultak egy időre, és a várkapitányok használták az apátság épületét szálláshely és lőporraktár gyanánt. A hadiállapotok alatt, a templomot  a katonáktól „visszafoglalni” kívánó apátokról egy rövid lista:

• Az 1609-ben kinevezett tihanyi apát, Herovics Mátyás igyekezett a birtokok feletti jogot megszerezni, és 1610-ben sikerült is az apáti széket elfoglalnia.
• 1623-ban elhunyt Herovics Mátyás apát, utódja Ramocsaházy Mihály szentgotthárdi apát lett. 1645-ig látta el tisztét, de az apáti széket ő sem tudta elfoglalni, mert a várkapitányok nem engedték beköltözni a várba. Füreden lakott egy kis házban haláláig.
• 1650-re érték csupán el az apátok, hogy a várőrség kivonuljon az erődített részekbe, és kihordják az apátság épületéből a fegyvereket és a lőport. Az apátság újjáépítése ezután kezdődhetett meg.
• 1656-ban III. Ferdinánd 100 tallért, majd 1660-ban újabb 300 forintot adott az újjáépítésre. Így viszonylag használhatóvá vált az épület.

A török veszedelem elmúltával, 1701-ben a birtokait és a végvárból megmaradt épületeket a Pannonhalmi Főapátság nem tudta megváltani, nem tudták kifizetni a fegyverváltságot. Végül az altenburgi (Ausztria) bencés apátság váltotta meg magának. Nem tudták a leromlott birtokot újraépíteni, és így hasznavehetetlenné vált az épület az altenburgi apátság számára. Végül, 1716-ban Pannonhalma visszaváltotta Tihanyt, és megkezdődhetett az újjáépítés.

1719-ben a főapátGrassóVillebaldot nevezte ki apáttá. A császári parancsra megsemmisített várfallal együtt minden olyan építményt leromboltak, amely erődnek alkalmas lett volna, így a monostort is. Az új apát már csupán a királyi kriptát találta. Az apát megkezdte hát a birtokok rendbetételét, valamint a régi helyén egy új, barokk stílusú kolostor építését is.  Célja az volt, hogy a megmaradt, régi kolostor pincéit használva egy nagy méretű szerzetesházat építsen.

1736. november 26-án újabb csapás érte az épülő kolostort, ugyanis tűzvész pusztított, és a kezdődhetett újból az építkezés, a kárenyhítés. 1740-ben Sajghó Benedek pannonhalmi főapát kinevezte Lécs Ágoston rendtagot tihanyi apátnak. Ő folytatta a megkezdett munkát, és a leégett falakat alapul véve elkezdte a ma ismert apátság megépítését. Végül 1754-re elkészült a kolostor, amely magyarországi viszonylatban közepes méretű. 46 méter hosszú, 16 méter széles, és két, 34,5 méter magas toronnyal magasodik az András-hegy csúcsa fölé. A királyi kripta az oltár alá került, a főhajó alatt pedig egy kettőskereszt alapú kripta készült az egykori templom alagsorából kialakítva a tihanyi apátok számára. Az épület megépítése után már csupán a belső munkálatok voltak vissza. Sebastian Stulhoff faszobrász és műbútorasztalos készítette el a famunkákat 1754-1779 közt. A barokk stílusú szobrok a kor szellemének jegyében aranyozással nyertél el végső alakjukat. A későbbi restaurálás során Lotz Károly, Székely Bertalan és Deák-Ébner Lajos 1889-1890 közt készített mennyezeti képek méltón kiegészítették a barokk épület pompáját.

Tihanyt ismét elérte végzete, és a történelem egy újabb fordulópontjának adhatott helyszínt az apátság épülete. Habsburg IV. Károly és felesége, Zita királyné Magyarország utolsó királyát és királynéját az antant hatalom 1921. október 26-31 között Tihanyba száműzte, majd innét indultak tovább Madeira szigetére száműzetésüket letölteni. A monostor első emeletének délkeleti sarkán lévő három szobában töltötte a királyi pár utolsó napjait hazájuk földjén. (Ma múzeum működik a szobában.)

1950-ben az apátságot államosították, és 1955-től az épületben múzeum működött. A második világháború után a kommunista rendszer szerette volna végleg elrohasztani, széthordani az apátságot. És szó szerint sikerült is széthordani. Az ötvenes évek személyi kultusza féltékenyen, dölyfös módon vert szét mindent, ami a rendszerre veszélyes lehetett. Feloszlatta a rendet, el- és befalazott, elhordott mindent, ami mozgatható volt, és szabad prédává vált minden emlék. Az apátság levéltára is elkerült, a könyvtárat, a Tihanyi kódexszel egyetemben, elszállították 1951 augusztusában. Azóta sem kerültek vissza a könyvek, és még katalogizálni sem sikerült. Azért is mondhatjuk enyhébbnek a pusztítást, mert például 1952-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították a félszigetet, megóvva a további rombolásoktól.

A monostor épületét végül 1994-ben kapta vissza a Bencés rend. Azóta Korzenszky Richárd perjel irányítása alatt épül, szépül és fejlődik az apátság épülete. Jelenleg a templom és a rend által használt termeken túl múzeum működik IV. Károly király szobájában, valamint az apátság és a Bencés rend történelmét bemutató termekben. Ezen túl még időszakos kiállításokat tartanak az apátsági galériában is. Jelenleg is folyik egy nagy szabású építkezés az apátság mellett, ahol is az apátság fogadóterme készül. Itt az apátság történetét fogják vetíteni a turisták részére, hogy jobban megismerjék azt mielőtt belépnek az apátság épületébe.

Nyitókép. Pixabay