A bor szerepe Tihany gazdaságában Pisky idején
A II. Tihanyi forraltbor-főző verseny kapcsán elgondolkoztam, honnan is eredhet ez a remek ital.
Bizony, még Pisky idejéből is találtam feljegyzéseket erről, ez motiválta a következő írást. Lássuk, miért volt fontos a forralt bor készítése, mennyi bort termeltek – és fogyasztottak Tihanyban az 1550-es években.
A bor elterjedése a rómaiakhoz köthető, ahogy a forralt boré is, csakhogy a rómaiak még „fűszerborként” ismerték ezt az italt. A bor akkoriban könnyen megromlott, hisz a hordók nem voltak tökéletesen záródóak, valamint hordóbontás után igen sok időbe telt, amíg az kiürül, a levegő kapott bor pedig egy idő után tönkremegy, keserű utóízt hagyva ivás után. Ennek a tompítására mézzel és fűszerekkel változtatták újból ihatóvá a bort. Mára tipikusan a téli – karácsonyi időszakhoz kötjük ezt az italt, ám régen télen-nyáron egyaránt népszerű volt.
Hogy miért is volt ez a fajta hasznosítása a bornak, az kiderül, ha figyelmesen elolvassuk Pisky István tihanyi várkapitány számadáskönyvét. Pisky, mint jó gazda, számadáskönyvében (ma könyvelésnek mondanánk) leírt minden eladott dolgot, így a bort is számon tartotta. A Tihanyban táborozlett egyre rossó mintegy 75 katona, valamint a mintegy 30 háznép tihanyi szolga fogyasztását most megpróbálom itt összefoglalni.
1 pint, azaz 2 itze (krajczár) bor eladási ára a tél kezdetén, azaz amikor épphogy beérett az újbor, 4, 6, 8 és 10 pínzbe, azaz dénárba került. Az ár a minőségtől függött. A főurak a legjobb minőséget kapták 10 dénárért, míg az egyszerű ember a hordó alját szürcsölhette 4 dénárért. Ahogy telt az idő, s lett egyre rosszabb minőségű a bor, úgy zuhant az ára. Amikor már a forralt bor is gyenge minőségűnek számított, akkor akár 1 dénár alatt is kapható volt 1 krajczár bor. Ez bizony jelentős árkülönbség volt, de mégsem kellett kidobni, még így is eladható maradt ez a nedű.
Csak összehasonlításképp látjuk azt is, hogy az ígett bor (kb. a pálinka) 1 pintje 22 dénárba került.
Hogy ez mennyi bort is jelentett? Pisky István feljegyezte azt is, hogy 1554-ben 898 cseber és 1/2 köböl bort adtak el 718 forint 44 dénárért.
Ez szép szám, gondolhatnánk, de hát mit is jelent ez, nem ezek a megszokott mértékegységek. Vegyük sorba ezt most itt.
Először nézzük a pénzbeli vonzatát a dolognak:
1 forint = 100 dénár, tehát 718 forint 44 dénár = 718,44 forint.
1 lovas katona éves fizetése 35 forint, 1 gyalogé 20 forint. (Ma durva közelítésképp mondjuk egy katona fizetését 200.000 forintnak, így a váltószám kb. 10.000 szeres szorzó lehetne, azaz 7.184.400 Forint lenne a mai bevétel ebből, de ezzel inkább ne számoljunk, maradjunk pénzben az akkori viszonyoknál.)
Most nézzük az űrmértékeket:
1 cseber az ország különböző pontjain különböző mennyiséget jelentett. (Debrecenben például 1 nagycseber = 100 itze, 1 kiscseber = 50 itze.)
Tihanyban
1 cseber = 30 pint.
1 pint = 2 itze
1 itze = 0,5979 liter
Tehát ha 898 cseber és 1/2 köböl bor = 718 forint 44 dénár, akkor
898.05 cseber x 30 pint x 2 krajczár = 71.844 dénár
26.941,5 pint x 2 itze = 71.844 dénár , vagyis
2 itze = 71.844 dénár / 26.941,5 pint = 2,66 dénár
1 itze = 1,33 dénár , vagyis
1 itze = 1,33 dénár / 100 forint
1 itze = 0,0133 forint.
Átlagosan tehát 1 itze (krajczár) bor 1,33 dénárért, azaz 0,0133 forintért talált vevőre ebben az évben.
Figyelembe véve, hogy 1 itze = 0,5979 liter adódik, hogy
898.05 cseber x 30 pint x 2 krajczár x 0,5979 liter = 26.941,5 pint x 2 itze x 0,5979 liter = 53.883 itze x 0,5979 liter = 32.216,6457 liter.
Azaz több, mint 32 ezer liter bort adtak el Tihanyban 1554-ben.
Ez rengeteg bort jelentett, amelyet nem lehetett hagyni kárba veszni. Ezért volt remek módszer a forralt bor készítése, amellyel a gyengébb minőségű bor továbbra is eladható maradt.
Nyitókép: Pixabay
